Még március
közepén/vége felé volt szerencsém, hogy megvásárolhassak egy igazi nagydobozos
C64 III-ast, 1541-II-es Floppy drive-al, kazettás magnóval és egy halom jobb
irányba nem működő mindenféle gyártótól származó Joy-al egyetemben.
A gép több
helyen brómium ittas volt, de megfelelően működött, belül sem volt semmiféle
kifogásolható dolog, szép, tiszta állapotok uralkodtak. A tápegység egy
ragasztóval telibe nyomott későbbi változat volt, de cserébe működött rendesen.
Az
1541-II-es jelentősen megsárgult, de még így is eszembe juttatta a korai
éveket, otthon, amikor apu Ausztriából hozott a nagy hűtő, mosógép, tv
behozatali dömpingek közepette a már korábban onnan behozott C64-II/I-es géphez
egy pont ilyen 1541-est. Tesztelgettem és működött, majd hosszasabb fiaim
általi Mission Impossible teszt alatt többször is meghibásodás jeleit mutatta
nagy bánatomra.
A kazettás
egységet elsőre, másodikra és még harmadikra sem tudtam életre kelteni, aztán eszembe
jutott, hogy nagyon elterjedt dolog volt a fejállítás, amihez pont nem volt
ekkora csavarhúzóm, szóval szétszedett állapotban hangoltam úgy finomra, hogy
kazettáról betöltse a tartalmat.
Az egészet körbeteszteltem diagnosztikai
cartridge-el és nem mutatott meghibásodást, több órán át nyúzták a fiaim.
Azt terveztem,
hogy kifehérítem, ellátom hűtőbordákkal és gyártok hozzá S-video kábelt, de
aztán egyik munkatáramnak azonnal kellett a minden, így egy dobozos, szinte
soha nem használt Oceanic drive-al, egy működőképessé tett Joy-al, 10 db
5,25-ös lemezzel (felére tartalommal ellátva) + RF kábellel el is adtam neki,
aki boldogságában vett még egy C64-I-est 1541-I-es driva-al.
Ilyen amikor
elkap a retro vintage érzés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése