Már egy jó ideje azon gondolkozom, hogy mi a túróért őrzöm az eredeti, édesapám gépéhez tartozó kazettás egységemet. Aztán rájöttem, hogy ez a múltam egy része, ami csak nekem van meg, mindenki másnak ez egy elektronikai hulladék vagy egy kazettás eszköz (kinek-mi).
Borzalmasan régi (és sárga is ennek megfelelően), működik, de egy helyen el van törve (ami nem befolyásolja a működést ugyanakkor a kazetta be-kiszedése picivel nehézkesebb.
Ezt az egységet egyik rokonunktól kaptuk, mert nekünk akkortájt a 90-es években nem volt ilyenünk, amikor megvettük Ausztriából a C64-II-est a táppal. Később vett édesapám egy 1541-est, de nem mondott le a kazettás mentésről ugyanis a lemezek is drágák voltak a meghajtóhoz (meg maga a meghajtó is).
Az a gép végül (mint kiderült egy hete) elkerült egy másik rokonunkhoz több mással egyetemben (gyerekkori játékaim, ruhák, stb.). A C64-es sajátkomponálású kazettáink 95%-ban audió kazettává avanzsálódtak nővérem segítségével. Én párra rátettem a kezem és ez maradt meg a kazettás egységgel, mint múltam egy piciny szelete.
Miután sok boldog órát (és még annál is több várakozást) okozott, megérdemli, hogy rendbe tevődjön.
Megtisztítom és a műanyag borítást visszaállítom az eredeti színére.
Ehhez szétszedtem és bent megtekintettem a 7 darab karácsonyfa tüskét, ami belekerült és konzerválódott a jövő nemzedékének.
Szépen kitisztítottam a műanyagokat, majd bekentem Hidrogén-peroxiddal, befóliáztam és most is jelenleg mind a kettő az ablakban csücsül és miután ma sütött a nap (ami mindig süt, csak nincs felhőtakarásban) már világosodott is jókora mennyiségben.
A belsejét pedig szépen óvatosan megtisztítom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése