A gép belső
része azon kívül, hogy masszívan poros volt kitűnő állapotnak örvendett – ha attól
eltekintünk, hogy szinte mindent kispóroltak belőle Tramielék ami a korábbi
II-ben fellelhető volt.
Az alaplapot
kiemeltem és jól megtisztítottam, majd elkezdődött a kondenzátorcsere.
Kondenzátorcsere után:
Az éles teszten a szokásos Flimbo’s Quest jól szerepelt.
Semmilyen
hibát nem találtam egészen addig a momentumig, amikor sikerült egyet okoznom,
ami egy 10000Ft-os hibának minősült. Meg lehetett volna akadályozni és én sem
mérgelődtem volna egész hétvégén de ez lett az életem ezen szakaszára megírva
(bagatell hiba, soha többet nem fogom elkövetni).
Így hát megrendeltem egy
félbevágott C64-et mert így volt olcsóbb, ami aztán pár nap alatt meg is
érkezett, tesztek után pedig meg is kondiztattam.
Amúgy ez a
gép is már a II/II-es verzió kései változata lehetett, mert már a fém belső
részét - ami az elektromágneses sugárzás csökkentésére és a túlmelegedő IC-k
hűtésére szolgált - nemes egyszerűséggel elhagyták és papírlappal pótolták
(aminek rosszabb a hő leadása, de a sugárzásvédelme nem).
Előtte és utána:
Az új kondenzátorokkal:
A portokat
is megtisztítottam, mert így jobban néznek ki.
Az alaplap
pedig beszerelésen és teszten esett át, majd a korábban vásárolt hűtőbordák is
rákerültek (korábban még mindegyik IC-re tettem, de igazándiból nem kell, mert
csak egy pár melegszik fel annyira, hogy azt hűteni kelljen, Tramielesen szólva
az újakra már nem kerül fel ennyi borda, hogy még olcsóbb legyen.) .
