Egyik
kollégámtól kaptam egy II-est amiről hamar ki is derült, hogy egy II/III-as gép
ami már a kései verziók egyik korai példánya. Itt a burkolat szétszedéséhez nem
kell csavarhúzó miután pattintós, de azért belül az alaplap rögzítéséhez
felhasználtak jó párat. Itt tenném hozzá, hogy ezek a csavarok kisebbek mint a
II/I és II/II-ben levőek. Ennek oka egészen egyszerű,: olcsósítás. Ez jelen
esetben hátrányos fejlesztés volt mert, nem voltam képes a korábbi
csavarjaimból beletenni (mert azok ugye nagyobbak).
Maga a
pattintós burkolat fogva tartja a tasztatúrát – három egész fogával -, ez
vegyes érzéseket keltett, mert egy idő után ezek a vastag műanyag fogak is
elfáradnak, és akkor jól beleesik a tasztatúra, csavarosan meg rögzíteni jelen
esetben nem tudom, hogyan lehet.
A matricázás
sem a régi, a fontosabb részeket beleöntötték a műanyagba, a sorozatszám kapott
csak matricázást.
A II/IV-es
is ilyen olcsósított változat, csak ott a Commodore 64 felirat a műanyaggal
együtt van kiöntve, ezzel is még olcsóbb lett az előállítás (biztosan még mást
is kispóroltak belőle, majd ha egyszer a kezem közé kerül egy ilyen ritkaság,
akkor majd jól kitanulmányozom.
A gép kondenzátorcserére érkezett, az aljáról hiányoztak a gumilábak.
Tasztatúra
kiszerelés után szétszerelésen esett át. Meg lett minden egyes gomb tisztítva,
és akkor megláttam a csavaros megoldást amivel egy gombot rögzítettek. Miután
jó pár ilyen műanyag lábam van, kicseréltem egy forrasztás után ezt a gombot
(máshogy a nyák nem szedhető le) és így máris megfelelően néz ki.
A belső rész
már egy másik történet…
