2019-09-11

Commodore 64 Analóg Szintetizátor + Lumafix

A +4-el párhuzamosan nekiláttam a maradék cuccaim-ból egy normális analog szintetizátor megalkotására (elég sokat gondolkoztam, hogy mit lehet most, a jelenben egy 64-el csinálni, ekkor jött a felismerés, hogy igen, analog szintetizátor, ez jó ötlet.)
Úgy voltam vele, hogy a meglévő elrontott burkolat és tasztatúrát fogom ehhez felhasználni – elrontott, mert a fehérítés nem sikerült, a burkolat több helyen csíkos, a tasztigombok meg túlfehéredtek.  Nézegettem, hogy ki milyenre festett, matricázott gépeket, hogy néz ki egy szinti 64-es gép, ki mit hova tett, majd rájöttem, hogy a DualSID megoldás nagyot dobna rajta, cserébe méregdrága. Egyenlőre marad a 3 csatornás MonoSID, és festek. 




Túl sok kép nem készült eddig, de alapozó ment a burkolat teljes részére, a tetejét narancsszínűre fújtam – úgy ahogy még sikerült is, bár egy helyen töredezett lett a jó ég sem tudja, hogy miért, javíthatom ki. Az alja még nincs festve és a taszti körülötti rész is csak alapozót látott. A Tasztatúra lesz az igazi kihívás, mindegyik gomb le lesz fújva, majd a feliratokat nyomtatnom majd lakkoznom kell vhogy. 
A burkolatot kisebb nagyom sikerrel megfúrtam, hogy kivezessem az RCA video, audio és 3,5-ös jack audio kimenetet.
 

Közben kínlódok a TV-re való kötéssel is, mint kiderült, bárhogy állok feje, a 64-ből akkor sem fog szabvány RCA, S-video jel kijönni (sokkal hamarabb kijöttek ezzel, mint a szabvány megszületett volna).









Szétkínlódtam magam minden ismert dologgal, így utolsó mentsvárként Lumafix-el próbálkozok, ami pont csak ebbe a gépbe fér be. Nagy nehezen belőttem a géphez, de még mindig vacak a kép. RF-en meg még vacakabb. Kell egy szűrőt csinálnom és rendelnem egy kész kábelt jó messziről, utána meglátom, hogy mindenképp egy régi TV-t kell használnom, vagy megy mostani megoldásokkal is.

Commodore +4 - SN: 143752 - felméréssel egybekötött rendberakás 2. rész



Jó sok idő eltelt már, de most jutottam el oda, hogy megírjam tapasztalataimat.

(Sikerült mégis lefotóznom azt a pillanatot amikor a hűtés átrendezésre került.)

 
A tasztatúra kérdést kétféleképpen oldottam meg, egyik irányból grafit sprét alkalmaztam, 3x fújtam rá a membránokra a dolgot, hogy tartson – ehhez ugye atomjaira kellett bontani a tasztatúrát, de az ENTER nem akarta így sem. Miután volt C64-ből membránom, jól megkapta az ENTER és így 1%-ban C64-et tartalmazó +4 lett (természetesen azzal egyből ment -> ezért is ajánlom még inkább a C16-ot).
Demokat töltöttem le korábban lemezekre amik gond nélkül megizzasztották a gép egységeit, úgy gondoltam, ha ezek mennek, akkor minden megy. TED izzadt, kínlódott, de kiadta a grafikát – helyenként ámulatba ejtő minőségben, és adta a két csatornán a hát, hogy is nevezzem…zenét, hangzást…izét. Mind1, SID nélkül nah…
Összeszereltem, elvittem kollégámnak Ő meg tesztelte. Időközben utánanéztem, és nem egyszerű és olcsó dolog a +4, jöttek mindenféle információk velem szemben, ami után egyre jobban úgy éreztem, hogy semmiféleképpen nem szeretnék több 264-est látni. A biztosítékot az verte ki, amikor azt olvastam, hogy TED kikapcsolt állapotban is tönkre tud menni. A TED eléggé misztikus egy cucc, senki nem ismeri a lelkét, bár egy lelkes emberke nekilátott többéves visszafejtési projektnek, elég jól áll vele, de még mindig sok az inkompatibilitás.
Végeredményben én eladtam, és most kollégám is azon van, hogy eladja a gépet, és vegyen egy C64-et (lehet, hogy a SID hiánya okozta ezt a lépést nála).
A C64…na igen…meggyűlt vele a bajom, de ez egy másik blogbejegyzés lesz.